PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus, Non Real Time szerepjáték, mely a 22. század közepén játszódik, egy negyedik világháborút követően. Az elhúzódó háborút halál, szenvedés és pusztulás jellemezte, akárcsak az azt követő évtizedes telet, amelyet a ledobott bombák okoztak. A hó elolvadt, a Föld azonban épp oly halott, mint alatta – a világ élhetetlen azok számára, akik nem a mesterséges ózonréteggel, úgynevezett burokkal fedett városokban laknak, oda azonban születni kell, szerencsésen bekerülni, vagy kihasználni a számtalan illegális bejutási módot.
A játékunk csak és kizárólag a szórakozást szolgálja, nem célunk elmerülni a sci-fik és tudományos útvesztők mélyén, a történetünk is a karakterek személyes élményein, útján alapszik. Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!
NYITÁS Talán akadnak még szürke foltok a térképen, és még lehet, hogy egy modul három hellyel arrébb ugrik, de a játék már beindult, az igénylések rég nyitva, keresett karakterek és történeti-, valamint kapcsolati szálakra mindig vevő játékosok várják új társaikat!
LEÍRÁSOK
KARAKTEREK
JÁTÉK
FC LISTA
KERESETT KARAKTEREK
HIRDETŐ
TUMBLR
KREDIT

Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Lucas Bennett doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Sub Accounts
Interests
No Information
Other Information
hozzaferes: Nincs
Magasság: 190 cm
Szemszín: kék
Hajszín: szőke
Face Claim: Nikolaj Coster-Waldau
Kapcsolati státusz: Házas
Tartózkodási jogosultság: Kitaszított
Foglalkozás: ex-rendfenntartó
Kor: 43
Gif URL: http://i.imgur.com/VbvwlWV.gif
Statistics
Joined: 6-August 17
Status: (Offline)
Last Seen: Sep 18 2017, 04:41 PM
Local Time: Sep 21 2017, 06:13 AM
6 posts (0.1 per day)
( 2.78% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Message Message: Click here
Unread Message Email: Click Here
Signature
View Signature

Lucas Bennett

Kitaszítottak

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Aug 8 2017, 08:08 PM
[dohtml]<table align="right" class="adatlap_table"><tr><td class="adalap_nagykep" style="background-image: url(http://68.media.tumblr.com/e53e24f2b719b7e695f4a789fefb1097/tumblr_n1kus81OP01qdmsioo1_500.gif); height: 190px;"></td></tr><tr><td style="background: #f8f8f8; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 40px; color: #f8f8f8; font-style: italic; margin-top: -30px; text-transform: lowercase; letter-spacing: -3px;"><div style="margin-top: -18px; margin-left: 80px;"><text style="background-color: #8a5e5f; padding: 5px;">Lucas Bennett</text></div></td></tr><tr><td style="background-color: #f8f8f8; font-family: 'Roboto'; font-size: 12px; color: #182231; text-align: justify; padding: 20px;">

<center>Előzmények</center><br/>A horizont még éppen csak kezdte magára ölteni lilás-narancsos árnyalatát, amikor Lucas maga mögött hagyta a Cane-tábort, a nap pedig mostanra már fullasztóvá melegítette a sivatagi levegőt. A golyóálló felszerelés legalább húsz plusz kilót dobott Lucasra, olyan részei is izzadtak, amikről még ő sem gondolta volna, és az izzadtságcseppek külön kiélezték a tényt, hogy a homok gyorsan beeszi magát az ember ruhája alá. Nagyon gyorsan. <i>Mindenhová. </i><br/>
–<b>Szinte el is hittem, hogy nem én vagyok a napod fénypontja</b> – vigyorodott el Rowan szavait hallva. Már rég maga mögött hagyta azokat az időket, amikor egy ilyesmit a lelkére vett volna; ahhoz túl sok idegszálát koptatták el az emberek, és túl sok homokszemcse ropogott a foga alatt. Különben sem akkor kezd az ember fia önérzeteskedni, mikor épp öngyilkos küldetésre akar rávenni valakit; mert kétségkívül az volt, egyenesen az a fajta, felesleges veszéllyel járó, amikről Jennyt beszélte le folyton. Az egyik tiszavirágéletű vitájuk hevében még valami olyasmit is megjegyzett, hogy talán direkt kekeckedik a halállal; mint mikor az emberek kiállnak a szakadék szélére, kíváncsian várva, vajon a mélység rántja-e le őket, vagy maguktól engednek a csábításnak. Azóta ő is besorolt az őrültek sávjába.<br/>
–<b> Úgy érted, rajtad és a T-800-ason kívül? Én, a sziporkáim, és a hazaszeretet. </b> – Bár az idegesség jeleit nem mutatta, valójában még kevésbé volt biztos abban, hogy Rowan beleegyezik a segítségbe, mint mikor elindult. Valójában nem volt oka rá; és valójában Luke-nak sem. Egyszerűen el kellett szabadulnia, és tenni valamit, valami érdemlegeset, ami nem merült ki abban, hogy a drótkerítést foltozgatta. A férfi válaszára szája széle keserű mosolyra rándult a szakálla alatt. – <b>A legjobb kapcsolatokban is akadnak viharok.</b><br/>
Az övé a józan eszével nagyjából két éve tartott.</br>
Mikor Rowan végül elkezdett alkudozni, Lucas kiengedett egy olyan levegőt, melyet észre sem vett, hogy bent tartott. Azért hagyta maga mögött a többieket, mert el akart szakadnia a sok taknyostól, akik még abban reménykedhettek, hogy némi szerencsével egy nap belépést nyernek DC-be, úgy, hogy ehhez nem kell rendfenntartói sorfalon keresztül vergődniük magukat, vagy attól félniük, hogy emiatt a családjuk retorzió áldozata lesz. Egészen más volt vágyni valamire, amiről tudod, hogy jobb, mint ami most van, mint az, ha visszavágysz valamit, amit elvettek tőled; ezt pedig kevesen értették meg úgy, mint Rowan Doyle. Még ha nem is beszéltek ilyesmiről – a beszélgetéseik rendszerint katonatörténetek meséléséből és a legutóbb rendszeresített rendfenntartói fegyverarzenál kontra és pro érveinek fejtegetéséből állt, beszólásokkal fűszerezve –, néha kellett valaki, aki emlékezteti, hogy más is túlélte már az egyedüllétet, és állhatatos meg nem halásával visszarántja a szakadék széléről. <br/>
– <b>Tizenöt. És tiéd a nagyobb rész a tartós dolgokból</b> – ajánlott egy fokkal elfogadhatóbb részesedést, bár úgy sejtette, a végén úgyis húsz százaléknál maradnak majd, de remélte, hogy a konzervekkel való engedékenységével talán letornázhat néhány százalékot. Amilyen ütemben Robenáék csapata fogyasztotta a kaját, csoda volt, hogy még nem haltak éhen; nem sokszor volt alkalmuk huzamosabb ideig tárolni bármit. Az antennák említésére összevonta a szemöldökét. – <b>Új bizgentyűt akarsz beépíteni Sevenbe? Lassan svájcibicska lesz belőle. </b><br/>
Igazából nem volt szüksége antennákra, úgyhogy nem ellenkezett. A burkon belül Lucas rengeteg androiddal találkozott, még a boszorkányüldözésük előtt, de egyik sem volt olyan öreg, mint amennyire Doyle társa volt, már ha jól értelmezte, amiket Rowan néha hajlandó volt lefordítani neki a néma robot jeleléseiből. Néha eltűnődött azon, vajon mennyi különbség van Shepard és az újabb modellek között; hol jött létre a határ a robot és az emberszerű érzések között? Ha valaki Lucast kérdezte, ő nem sok különbséget látott az android és saját maga között, leszámítva azt, hogy előbbi az idők végéig fogja járni a sivatagot, hacsak addig meg nem eszi a rozsda, vagy nem jönnek vissza a többi alkatrészéért is.<br/>
Némán indult a mellette elmasírozó Rowan után, és bár a benzinkút falának fele már rég berobbant, az árnyékból kilépve mégis arcon csapta a forróság. Majdnem biztos volt benne, hogy a mellényén rántottát lehetett volna sütni. Meg kellett hagyni, hogy nem csak azért volt logikus döntés félig-meddig szívességet kérni Doyle-tól az akcióval, mert magány és magány között is volt különbség; a homokfutója sem volt utolsó szempont, nem beszélve arról, hogy valakinek meg kell majd próbálnia mozgásra bírni a teherautót, ha odaérnek. Lucasnak odahaza néha még azt is nehezére esett felfognia, hogy működnek az egyszerű személyi számítógépek (Seven és társai ilyesformán kész enigmát jelentettek a számára, és inkább a mágia kategóriába sorolta volna, az olyan fenomenonok közé, mint a hit, a déja vu, vagy hogy Jenny mindig elsőre megtalálta azt, amit Lucas azelőtt hússzor megnézett ugyanazon a helyen). <br/>
– <b>Vagy inkább ne teszteljük feleslegesen a golyóállóságát</b> – vetette fel az ötletet, kissé sértetten. Szép, azt várta Rowantől, hogy majd visszarántja, erre kész lett volna saját maga lelökni, hogy megnézze, hogy gyorsul zuhanás közben, pusztán tudományos szempontból. – <b>Csak annyiról szólt a fáma, hogy elakadt… Tegnapelőtt, délután. Ha a K-sok hallottak róla, már rég kipakolták az egészet, az meg már messziről feltűnik majd; ha nem, akkor meg minél hamarabb végeznünk kell. </b><br/>
Igazából minél többet gondolkodott rajta, annál lehetetlenebbnek tűnt az, hogy bármi értelme is lenne a kiruccanásnak. Az értékes szállítmányok nem akadnak el csak úgy; bár az is igaz, hogy senki sem állította, hogy nem direkt akasztották meg. Lucas maga is foglalkozott hasonló ügyekkel annak idején; amikor a régi világban még értékesnek tartott műtárgyak, közpénzek vagy épp politikai akadályok tűntek el hasonló módon, hogy aztán elvesszenek a feketepiac süllyesztőjében. Ha valakinek mondjuk épp festményeket volt kedve csempészni, talán nem foglalkozott a rakomány többi részével; míg a burok alatt élt, Lucas is gondolkodás nélkül arrébb rúgott volna egy zöldborsókonzervet, csak azért, mert mondjuk horpadt. És mert zöldborsó. Most még a brokkoli gondolata is vonzotta, egy jó adag salátáért pedig kifejezetten sokat megadott volna, kevés friss dolgot lehetett találni a sivatag kellős közepén.<br/>
A zöldségekről szóló gondolataiból Doyle következő kérdése zökkentette ki. –<b> Kaptam alapvető tűzszerész kiképzést, de azért nem tenném rá a karomat</b> – húzta el a száját. – <b><i>Tündeszemed mit lát?</i> Remélem, kaptál bele valami szkennert…</b> – Megkereste a térképen a helyet, ahol úgy tudta, a teherautó elakadt, és rámutatott, hogy Rowan is láthassa. Egy kisváros romjai kellős közepén volt, úgyhogy Luke csak remélhette, hogy a fizikai akadály mondjuk egy eldőlt villanyoszlop volt, nem pedig az, hogy a K-17 mindenkit kivégzett. Az út nagy részét ezt követően hallgatólagos csendben töltötte; igazság szerint Ő számított a legbeszédesebbnek hármójuk közül, így ha ő nem szólalt volna meg néhány kilóméterrel odébb, mikor a sivatagot már felváltotta az erdőség, mely lassan, de biztosan foglalta vissza az elhagyatott és félig felrobbantott városokat, akkor valószínűleg egészen az öbölig csendben lesznek. <br/>
– <b>Hé, hé, hé!</b> – ragadta meg hirtelen Rowan karját, miközben élesen oldalra kapta a fejét. Egészen úgy érezte magát, mint egy kutya, ahogy kihajolt az ablakon, csak ő nem szagot fogott, hanem a szeme akadt meg valamin. A mutatóujjával körözve jelezte Rowannek, hogy tolasson egy kicsit vissza, arra a helyre, ahol épp kilátott az egyik elkerülőút felé, mely ösvényt vágott a tölgyesek között. Ott, a távolban, ahol az üde zöldet már valami szürkés-kékes fátyollal fedte a levegő, valami villogott. Luke néhány pillanatig figyelte, hogy biztosra mehessen, nem véletlenszerű a fel-felbukkanó villanás. – <b>Te is látod? Meg kellene néznünk.</b>


</td></tr></table>[/dohtml]
Aug 7 2017, 12:04 AM
[dohtml]

<table align="right" class="adatlap_table"><tr><td class="adalap_nagykep" style="background-image: url(http://www.mediafire.com/convkey/54ee/pd3lb18kzkecgiezg.jpg); height: 250px;"></td></tr><tr><td class="adatlap_nev">LUCAS BENNETT</td></tr><tr><td class="adatlap_fc">NIKOLAJ COSTER-WALDAU</td></tr><tr><td><div class="adatlap_idezet" style="background-image: url(http://www.mediafire.com/convkey/df1d/dv85nin9j38gbj5zg.jpg); height: 125px;"><span class="span_ad">When my time comes around
Lay me gently in the cold dark earth
No grave can hold my body down
I'll crawl home to her.</span></div></td></tr><tr><td><div class="adatlap_kiskepecske1"><img src="http://i.imgur.com/MDsVy5U.gif" style="width: 125px; height: 125px;"/></div><div class="adatlap_1">43</div><div class="adatlap_2">kitaszított</div><div class="adatlap_3">kívülálló</div><div class="adatlap_4">nincs hozzáférés</div><div class="adatlap_5">190 cm</div><div class="adatlap_6">-</div><div class="adatlap_kiskepecske2"><img src="http://31.media.tumblr.com/2ebe749c782dd1f6219deae746fcae83/tumblr_muxgusFCsU1r7cmcvo6_250.gif" style="width: 125px; height: 125px;"/></div></td></tr><tr><td><div class="adatlap_tartalom"><div class="adatlap_tartalom2"><br/><br/>
<center><text class="adatlap_tartszoveg"> Tulajdonságok</text></center><br/>Az a fajta, aki már apuka viccekkel a vérében született, legalábbis a legidősebb lánya szerint. Lucas saját véleménye az, hogy nagyon is vicces. Követő jellem, aki általában nem kérdőjelezi meg a parancsokat, bár a kétesebbekkor hadakozik a lelkiismeretével. Alapvetően idealista, akinek volt egy nem túl praktikus, de annál szebben hangzó elképzelése a jövőről, és kicsit megkeserítette, hogy a legtöbb dolog nem úgy alakult, ezért néha, ha rossz lábbal kel fel, harapósabb és morcosabb az átlagnál. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista, igazából örül annak, amije van, és mindent megtesz azért, hogy meg is védje, különösen kiélezve a családjára, akikkel szemben azonban néha túlzottan is óvatosan jár el, legszívesebben burokba csomagolná őket, hogy ne essen bajuk. Ennek hiányában csak első dolga volt önvédelmet tanítani a lányainak, amint olyan korba értek.
Általában inkább hallgatóság, mintsem előadást tartó, de nem magának való, legalábbis, nem volt az, míg a burok alatt élt. Mióta odakint él, ideje nagy részét azzal tölti, hogy felváltva aggódik amiatt, mi történik odabent, meg amiatt, hogy idekint kiben tudna megbízni. Alapvetően barátságos, kellemes társaság, aki legalább annyira élvez egy kocsmázást (amiből újabban nem nagyon jut ki neki), mint hogy szótlanul üljön egy dűne tetején és a semmibe bámuljon. Határozott, de a kelleténél nem bátrabb; a biztonság elsődleges szempont számára, a háború óta mindennél fontosabb számára, hogy körülötte mindenkit biztonságban tudjon, minthogy a célt elérje. Valójában egyedül, cél nélkül, el van veszve; mióta pedig kezdi feladni, hogy valaha is visszajuthat a burokba, kezd odaveszni az életkedve.
<br/><br/>
<center><text class="adatlap_tartszoveg"> Előélet</text></center><br/>
Még jóval a háború előtt született, így volt ideje megtapasztalni egy többé-kevésbé értelmes világot; bár mivel régi, idealista amerikai tanokat hírdető családból származott, fehér kerítéses házzal és goldennel az udvarban, tizennyolc évesen ő is belépett a seregbe, évekkel azelőtt, hogy azt tömegesen kötelezővé tették volna. Ranger lett, mesterlövész, és egészen a háború végéig szolgált, sőt, egy kicsit még tovább is; de nem szívesen beszél az ottani történésekről, hiába vett el majdnem két évtizedet az életéből. Nem csak két öccsét vesztette el a harcok során, de minden barátját, akivel annak idején együtt kezdett; nem csak azért jár ki az emlékműhöz minden évben, mert szokás, hanem komolyan is gondolja a megemlékezést.<br/>
Az első feleségével, Alice-szel még nagyon fiatalon találkozott, és fénypontnak tűnt számára a sok mocsok között, amiken nap mint nap átvergődtek, úgyhogy nem kellett sokat várni arra, hogy feleségül kérje, aztán családot alapítsanak. Három lányuk született, Rory és Dawn, akik ikrek, illetve négy évvel később Emma; a gondok akkor kezdődtek köztük, amikor Lucas végül a háború után leszerelt, és rendfenntartónak állt DC-ben, ami azt is jelentette, hogy sokkal több időt töltött otthon. Rá kellett jönniük, hogy nem csak nincs elég közös témájuk, az élettől is egészen mást akartak; Alice olyan csillogásra vágyott, amit Lucas képtelen volt elviselni, de akkor vesztek igazán össze, mikor Luke elutasított egy állásajánlatot, amivel nagyobb fizetés járt volna. Igazából a terep helyett irodai munkát kapott volna, hosszabb munkaórákkal, bezárva egy kis lyukba; nem volt hajlandó elfogadni, Alice pedig ezt nem volt hajlandó benyelni. Végül hét éve elváltak, bár miután megszabadultak a nem működő házasságuk terhétől, viszonylag barátságos viszonyt ápolnak. <br/>
Lucas szerette a munkáját, egy egység részének lenni, így nem is volt olyan meglepő a barátai számára, amikor a következő felesége már a BDIS berkein belülről került ki; Jenny semmiben nem hasonlított Alice-re. Szerencsére. Friss házasok voltak még két évvel ezelőtt, épp az első gyermekük születésére készültek, amikor az igazán nagy baj beütött. Az őrsükön dolgozó gondnokot, Morgant, már régről ismerte, annak idején még együtt is szolgáltak, de az igazság az, hogy bár kedvelte a fazont, soha egy szavát sem hitte el, paranoiának írta le, míg végül végül meg nem elégelte, hogy folyton összeesküvésekről beszélt (és még pszichológushoz sem volt hajlandó elmenni, hogy írjon fel neki valami bogyót), így szigorúan azzal a célzattal állt neki utánanézni a férfi által állítottaknak, hogy neki segítsen, és végre elérje, hogy abbahagyja az őrült fecsegést. Arra viszont a legkevésbé sem számított, hogy amiket talál, azok a félőrültnek tartott gondnok igazát bizonyítják. Néhány napig azt hitte, csak véletlen, vagy hogy félreértette, de nem is volt ideje mélyebben utána járni a dolgoknak, a törvény vaskos keze ugyanis még a végrehajtókat is hamar utolérte.<br/>
Tárgyalás nélkül vonták meg tőle a tartózkodási jogosultságot, azzal vádolták, hogy terroristákkal szövetkezik, és mielőtt kettőt tudott volna pislogni, máris a burkon kívül találta magát. Amint magához tért a sokkból (és miután néhány napot azzal töltött, hogy a falakat rugdosta és változatos cifraságokat üvöltözött az őröknek), elhatározta, hogy visszajut. Ennek érdekében még egy szélsőséges csoporttal is hajlandó volt szövetkezni, akik az androidtestrészek csempészésével foglalkoztak, nos, többnyire; fegyvert adtak neki, és őrködnie kellett. Nem lehet sokkal nehezebb, mint amit bent csinált, gondolta; amint tisztává vált számára, hogy ezekkel az alakokkal csak olyan áron juthatna vissza, amit nem hajlandó megfizetni, amivel maga mögött nem tudna a családja szemébe nézni, eldöntötte, hogy meglép. Ehhez épp kapóra jött egy rajtaütés, amit a BDIS járőrei hajtottak végre a csoporton; Lucas eltűnt egy robbanásban, és a túlélők számára meghalt, ruhacafatokon kívül nem sok maradt belőle. Ezután néhányszor még megpróbált bejutni, különböző csempészeken keresztül, de mindahányszor elbukott, néha már csak az utolsó métereken. Az utolsó próbálkozásának már majd fél éve; az ideje nagy részét egyedül töltötte, mivel nem akart úgy ismerkedni, mintha huzamosabb ideig tervezne kint maradni. Ám lassan kezdi érezni, hogy egyre kevesebb lehetősége maradt bejutni; ráadásul már abban sem biztos, hogy azzal két év után bárkinek bármi jót tenne.</div></div></td></tr><tr><td class="adatlap_usernev">Kaya</td></tr><tr><td style="height: 205px; width: 500px; background-image: url(https://media.giphy.com/media/QySYDsteU68gM/giphy.gif);"></td></tr></table>
[/dohtml]
Last Visitors


Aug 30 2017, 09:44 PM




Aug 9 2017, 11:14 PM




Aug 8 2017, 06:23 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment

Friends

1 posts
Active: Sep 1 2017, 10:45 PM

SKINNED BY Vanessa of SHINE and CAUTION
GO TO TOP