Jelenleg: 2152, ősz.
PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus, Non Real Time szerepjáték, mely a 22. század közepén játszódik, egy negyedik világháborút követően. Az elhúzódó háborút halál, szenvedés és pusztulás jellemezte, akárcsak az azt követő évtizedes telet, amelyet a ledobott bombák okoztak. A hó elolvadt, a Föld azonban épp oly halott, mint alatta – a világ élhetetlen azok számára, akik nem a mesterséges ózonréteggel, úgynevezett burokkal fedett városokban laknak, oda azonban születni kell, szerencsésen bekerülni, vagy kihasználni a számtalan illegális bejutási módot.
A játékunk csak és kizárólag a szórakozást szolgálja, nem célunk elmerülni a sci-fik és tudományos útvesztők mélyén, a történetünk is a karakterek személyes élményein, útján alapszik. Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!
NYITÁS Talán akadnak még szürke foltok a térképen, és még lehet, hogy egy modul három hellyel arrébb ugrik, de a játék már beindult, az igénylések rég nyitva, keresett karakterek és történeti-, valamint kapcsolati szálakra mindig vevő játékosok várják új társaikat!
LEÍRÁSOK
KARAKTEREK
JÁTÉK
FC LISTA
KERESETT KARAKTEREK
HIRDETŐ
TUMBLR
KREDIT

 
Lezárt
Új Topic

 Történelem
Kaya
 Posted: Aug 6 2017, 07:16 PM
Quote
Omega
Offline
Magasság:
176 cm
Szemszín:
kék
Hajszín:
szőke
Kor:
20
49
bejegyzés
Felsö DC
építész-palánta
forever alone


Történelem
az oldal története

2152, a régi Amerikai Egyesült Államok területe. Fredericksburg városának táblája még ott hajladozik a homoklepte valamikori autópálya mellett, ahogy beállsz a kígyózó embersor végére. A harminc méter magas acélfalak tetején a járőrök apró játékszernek tűnnek csupán, ellenben az ilyen messziről is világos, hogy a kezükben tartott gépfegyverekben semmi hamis nincs. A sor lassan halad, gyermekek sírnak, beteg emberek köhögnek fel, s közben még több homokot nyelnek le minden lélegzetvétellel. Mióta három éve véget ért a tél, nyilvánvalóvá vált, hogy a háború pusztítása nyomán elhagyatottá vált városokat elkezdte visszavenni a természet. Van valami groteszk mód találó abban, ahogy a több kilométer szélességű halott föld felváltja az ország többi részét jellemző zöld világvégét – mintha ahhoz, hogy a jobb, biztosabb világba léphessen be az ember, túl kellene élnie a poklot.
A hatalmas falakon túl Washington D.C. vár az emberre; pontosabban az a kormányzati támogatással létrejött, mesterséges ózonréteggel és külső erőhatásoknak teljesen ellenálló pajzzsal, úgy nevezett burokkal ellátott hely, ahol még van esély egy rendes életre, és amelyet Project DC néven ismernek…


2107. A világot rendszeresen konfliktusok tartják éberen az előző évszázad elején kitört Harmadik Világháború óta, kisebb-nagyobb helyi harcok, kontinentális háborúk, lázadások, kormány-puccsok borzolják a kedélyeket. A vízhiány problémáját ideiglenesen orvosolták ugyan, hatalmas vízszűrő-farmokkal tették ihatóvá a tengervizet, ám ezek kapacitása nem volt képes mindenkit maradéktalanul ellátni. Még égetőbb gond volt azonban az ózonréteg további pusztulása, az üvegház-hatás növekedése, mely az időjárást is teljesen megkergítette, árvizek követtek aszályokat, tornádók és földrengések romboltak porig városokat.
Roman Bradshaw, a multimilliárdos Bradshaw-dinasztia örököse, filantróp, műkedvelő dilettáns és feltörekvő, fiatal tudós megalkotott egy technológiát, mely megoldást jelenthetett a gondokra. A főváros természetesen kapott a lehetőségen, hogy elsőként húzza fel a burkot, amely a 2110-es évekre már próbamódban üzemelt. Úgy tűnt, valóban bevált; az államok vezetősége így első sorban ruházott be egy nagyobb, ötven mérföld sugarú burok építésére, miközben számtalan más város, például New York, LA vagy Houston is bejelentette igényét (és anyagi támogatását) egy-egy burokra.

2130-ra tizennégy burokkal fedett város volt található az USA-ban, és további ötven világszerte, a feszült hidegháborúhoz hasonló helyzet ellenére, melyekből a legnagyobb természetesen D.C. volt, amelyhez eddigre egy második, kisebb burkot is hozzákapcsoltak egy fedett vasúthálózattal, egy harminc mérföld sugarút, melynek központja Richmond lett. Rossz nyelvek szerint, Bradshaw (akit ekkorra már D.C. polgármesterévé és az elnök tudományos szaktanácsadójává választottak) már előre tudta, hogy mi készülődik, talán még köze is volt hozzá, innét tudhatta, hogy szükség lesz egy külön mezőgazdasági ellátó egységre, melyre a termékeny virginiai földet tökéletesnek ítélte.

2134-ben aztán kitört a Negyedik Világháború, amelyet sokan azon egyszerű oknál fogva neveznek az Utolsó Világháborúnak, hogy öt év hadakozás után a nagyhatalmak egymásnak feszülésének vége a hidrogénbombák bevetése volt, mely eltörölt minden addigi, „civilizált” társadalmi rendszert. Talán a fejlett technológiának köszönhetően a sugárzás maga nem okozott gondot, ám a fizikai pusztítás, majd a szennyező anyagok folyamán kialakuló évtizedes tél minden addigi államot elsöpört. A rendszerek megbuktak, néhányan maguktól mondtak le, s nem lépett a helyükbe senki, másokat puccsal kényszerítettek erre, és akadt, aki az anarchia áldozata lett.


Az USA három évvel a tél kezdete után esett el; az elnöki gép elveszett egy viharban, jó pár vezetővel együtt, a többiek pedig vagy lemondtak, vagy ha tehették, melegebb éghajlatra menekültek. Akit a háború nem ért el, az a télnek esett áldozatul, és aki esetleg még azt is túlélte, egy olyan világban találta magát, amelyben csak nagyon kevés maradt meg a korábban általuk ismertből. A törvényeket már senki sem tartatta be, mindenki magáért harcolt. Hamar, még a tél alatt kialakultak csoportok, akik észrevették, hogy csakis magukra számíthatnak, és megpróbáltak együtt maradni, megpróbálni fenntartani a civilizáltságot. Volt, akinek sikerült is, volt, aki fegyveres fosztogatók áldozatává vált, akik a mai napig a vidékeket járják.

A burokkal fedett városokat biztonságra vágyó menekültek rohamozták meg, és megesett, hogy fegyveres visszatartást kellett alkalmazniuk a rend érdekében. Belépni azóta sem lett egyszerűbb; felállítottak regisztrációs zónákat a falak mentén, ahol mindenkit várólistára vesznek, ám a lista végtelen, a benti helyek száma pedig szűk. A felsőbb negyedek, a gazdagok, akik még most is cégeket igazgatnak és emberek robotján szedik meg magukat, elkülönítik az úgynevezett „Felvilágot”, saját testőrséget tartanak, érinthetetlennek hiszik magukat. Az ő világuk a csillogás, az égbenyúló felhőkarcolók, kaszinók, pazarló partik, míg a bekerülőknek és szegényeknek az „Alvilág” mocska jut, túlzsúfolt panelházak, füstölgő gyárak, utcákon alvó hajléktalanok, kosz, bűncselekmények, és éppen csak egy cseppet élhetőbb körülmények, mint odakint. Ráadásul a bent maradás sem örökre szól; ha valaki nagy vétséget követ el (vagy ha DC vezetősége politikai akadályt lát benne), könnyen a falakon kívül találhatja magát, és megtiltják, hogy valaha is újra a burok területére lépjen, elszakítva őt családtól, barátoktól, a korábbi életétől.


A társadalmi ellentétek azonban tovább bonyolódnak: a korábbi háborúk és a jobb idők alatt kifejlesztett és divatba jött androidok régebben luxuscikként működtek a társadalomban, és nem sokkal feltalálásukat követően tudományos áttörés történt: érzelmekkel rendelkező gépek kerültek gyártásra. A Világháború alatt az androidok a megfogyatkozott munkaerőt pótolták és a hadakozást segítették, azonban a katasztrófa után illegálissá váltak a védett városok területén. Az embereket megfosztották a munkájuktól, a városokban pedig csak foglalták a helyet. Némelyiket a pusztuló világba száműzték, másoktól pedig az úgynevezett fémtemetőkben szabadultak meg. Ez a törvény nagy port kavart, ugyanis a társadalom különböző véleményt vall az androidok értékéről: némelyek szerint öntudatuk, önálló gondolkodásuk és valós érzelmi képességeik az emberrel egy szintre emelik őket, ezért barbárság ily módon megszabadulni tőlük. Mások szerint emberszerűségük csupán illúzió, és veszélyt jelentenek az emberi fajra. Hiába a hangos ellentábor, az androidok számára a mai napig tilos és halállal büntetendő a burok alatt való tartózkodás.

A fejlett technológia, mely a fejlett androidok gyártását lehetővé tette, természetesen mást is maga után vont: senki nem akar gyenge lenni. Senki nem akar meghalni. A piacot hamar ellepték a robotikus műtestrészek, karok, amik tömör vasat roppantanak ketté, vagy szemek, amelyek akár egy kilométerre is tudnak fókuszálni, nem is beszélve a belső szervekről, amelyek sosem mennek tönkre. A robotikus testrészek birtoklása, használata, kereskedelme és beoperálása tiltott, ettől függetlenül a fekete piacon igazi gyémántként fellelhetőek értékes, hasznos darabok, természetesen busás árért cserébe. Nem egyen meghaltak már a rossz minőségű vagy helytelenül beillesztett implantátumok miatt.

Te mihez kezdesz a világvége után? Sivatagi kalózként rónád a világot? A napot megragadva ütnéd el a hátralevő időd egy omladozó oázisvárosban? Törvénytisztelő polgár leszel, vagy rendszerellenes forradalmár? Mesterséges intelligencia egy szénalapú társadalomban? Esetleg porszem a gépezetben?

--------------------
Kaya | We knew that we were destined to explode
-
Nyitott bármiféle plot-ötletre, karakterre, kapcsolati szálra, és csak akkor harap, ha nem etetik, kivéve a teliholdas éjszakákat.
-
Email PosterEmail Poster
^
0 User(s) are reading this topic (0 Guests and 0 Anonymous Users)
0 Members:

Opciók
Lezárt
Új Topic


 


 

SKINNED BY Vanessa of SHINE and CAUTION
GO TO TOP