Jelenleg: 2152, ősz.
PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus, Non Real Time szerepjáték, mely a 22. század közepén játszódik, egy negyedik világháborút követően. Az elhúzódó háborút halál, szenvedés és pusztulás jellemezte, akárcsak az azt követő évtizedes telet, amelyet a ledobott bombák okoztak. A hó elolvadt, a Föld azonban épp oly halott, mint alatta – a világ élhetetlen azok számára, akik nem a mesterséges ózonréteggel, úgynevezett burokkal fedett városokban laknak, oda azonban születni kell, szerencsésen bekerülni, vagy kihasználni a számtalan illegális bejutási módot.
A játékunk csak és kizárólag a szórakozást szolgálja, nem célunk elmerülni a sci-fik és tudományos útvesztők mélyén, a történetünk is a karakterek személyes élményein, útján alapszik. Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!
NYITÁS Talán akadnak még szürke foltok a térképen, és még lehet, hogy egy modul három hellyel arrébb ugrik, de a játék már beindult, az igénylések rég nyitva, keresett karakterek és történeti-, valamint kapcsolati szálakra mindig vevő játékosok várják új társaikat!
LEÍRÁSOK
KARAKTEREK
JÁTÉK
FC LISTA
KERESETT KARAKTEREK
HIRDETŐ
TUMBLR
KREDIT

 
Lezárt
Új Topic

 DC Ma
Kaya
 Posted: Aug 13 2017, 05:48 PM
Quote
Omega
Offline
Magasság:
176 cm
Szemszín:
kék
Hajszín:
szőke
Kor:
20
49
bejegyzés
Felsö DC
építész-palánta
forever alone



DC Ma

PROJECT DC vezetősége próbálja fenntartani a demokratikus államiság látszatát, ám az igazság az, hogy mindenki tudja, valójában diktatúráról van szó – ám senki nem mer szólni, hiszen vagy ezt az elnyomást választják, vagy a kinti világvége-hangulatot. A legtöbben bármit megtennének azért, hogy bent maradhassanak.
Fontos megjegyezni, hogy már nem léteznek országok, mint olyanok; DC maga egy külön államnak számít, ahogy az összes többi burok alatti város is, és sok olyan, nagyobb nomád csoportosulás akad a kietlen vadonban is, amelyek akkorára duzzadtak, hogy saját, önálló várost alapítottak. És ugyan, ki lenne, aki felügyeli őket? Nincs ENSZ, nincs NATO, nincs semmilyen korábbi szerveződés; a legtöbb régi képviselő megpróbál az új rendszerekbe beolvadni, több-kevesebb sikerrel; a régi szenátorok és vezetők, akik túlélték a háborút, egy része most is D.C. vezetőségéhez tartozik. Bradshaw már jóval az államok összeomlása előtt átvette az uralmat a burok alatt.
A legtöbb burok alatti város még a háború előtt cserekereskedelmi szerződéseket kötött egymással, így DC lakossága nem csak abból kénytelen élni, amit saját maguk elő tudnak állítani, habár legnagyobb szerencséjükre egyike azon kevés városnak, amely majd’ minden területet maga tud lefedni – bár az XBOX-ok és Volkswagenek gyártási mennyisége jócskán lecsökkent. Néhány fontos információ (a későbbiekben, amennyiben kérdések merülnek fel, bővül):
  • Lakosság: hivatalosan 3 millió körül. Az illegális bevándorlókkal együtt már inkább négymillió felé tendál.
  • Fizetőeszköz: kredit; készpénz helyett minden kártyákon történik, virtuális alapon.
  • Városi tisztviselőket illetően, mint a szenátorok, katonai vezetők vagy épp maga a konzul, szavazás nincs – a tanács tagjai választanak új jelöltet, ha kell.

Központ

A régi District of Columbia területe szinte teljes egészében a mostani elit játszótere, beleértve a közeli városokat, mint Bethesda. Bradshaw, az elnök eltűnését követően, a Fehér Házba költöztette be saját magát, habár hivatalosan a polgármesteri irodája még mindig a tér másik részén található Capitolium épületében van elszállásolva, a városigazgatás többi, kulcsfontosságú irodájával (például a közlekedésügy, adóhivatal vagy épp az egykori androidregisztrációs-hivatal) egyetemben. Az egykori National Mall nemzeti park a mai napig is teljes pompájában tündököl, a hatalmas mesterséges tó tükre éjszakánként visszaveri a Capitol Hill mögött magasodó BDIS központ fényeit. A harmadik világháború idején, még jóval a burok létrejötte előtt, a Washington-emlékmű összedőlt, a Lincoln-elmékmű viszont még most is éber őrként figyeli az előtte elterülő medencét, és egyes egyetemisták szerint, akik előszeretettel lebzselnek az épület lépcsőjén, ítélkező tekintettel mered az újdonsült vezetés felé.
A legfontosabb városi cégek, szervek épületei nagyrészt a Capitol Hillt körülvevő egy-két mérföldes körzetében található, ez alól az egyetlen kivétel a BDIS, amely ugyanis Baltimore városának majd’ felét foglalja el, raktárakkal, kiképző központokkal, irodákkal és szuperbiztos szerverekkel együtt. A BHS is az ő óvó szemeik alatt működik.
Jogi szabályozások természetesen léteznek; az USA alkotmányának nagy részét megtartották, bár persze a saját ízlésükre formálva. Ugyanúgy tilos a gyorshajtás, mint korábban, és a gyilkosságért is büntetés jár, habár börtön híján a nem kívánatos személyeket gyors tárgyalást követően hamar a burkon kívülre penderítik, hogy ott haljon meg, ahol kedve van hozzá. Az igazság viszont az, hogy a gazdagabb és jól szituáltabb kerületeken kívül nem mindenhol figyelik annyira a törvények betartását; a BDIS bizonyos nemes járőrei pedig könnyen megfeledkeznek arról, mit is láttak, néhány kreditért cserébe – elvégre, ők is csak emberek, akik a napi betevőért dolgoznak.

Közlekedés

Mivel DC egy ötven mérföld sugarú körben helyezkedik el, amelyhez még a Richmond-burok is hozzátesz, s a lakosság is egyre csak növekszik, a tömegközlekedés igen nagy szerephez jut. A város nagy részét kiterjedt metróhálózat, illetve az igényesebb környékeken gyors légivasút köti össze; hogy a fontos emberek álmát ne zavarja éjszaka sem, üvegszálas burok veszi körbe a pályát, amelytől sokak szerint úgy néz ki, mintha hörcsögöknek való hullámvasút volna. Ugyanilyen vasút vezet át Richmondba is; a fel- és leszállás a falak tetején történik, a külső vasútvonalat pedig ugyanúgy őrök felügyelik, mint a burok falait. A légi közlekedés is szabályozva van; odabent, a belső kerületekben csak és kizárólag a BDIS gépei repülhetnek, a külső, gyári területeken kiegészülve a kereskedők gépeivel, melyek DC telepített hangárjait használhatják. Légi beléptető kapu DC-n hét helyen található, a falak és a burok érintkezésénél, ahol a BDIS határőrei átvizsgálják a szállítmányt illetve az utasokat is, megnehezítve a csempészek dolgát.
A földi beléptetés is hasonló kapukon történik, szigorú őrizet mellett. Akinek nincs engedélye, nem léphet se ki, se be, a csempészet felfedezése pedig súlyos szankciókat von maga után.
DC-n belül széles autópályák is találhatóak, melyekbe kisebb-nagyobb utak, utcák csatlakoznak, a kerülettől függő minőségűek; nem nehéz eljutni az egyik pontból a másikba, már aki megteheti, hogy saját járművet birtokol, nem pedig a metrót, vasutat vagy buszokat veszi igénybe. A járművek már az előző évszázad óta egytől egyig kivétel nélkül elektromos vagy vízalapú hajtással üzemelnek.

Oktatás

Habár DC-n belül léteznek oktatási törvények, melyek értelmében minden 18. életévét be nem töltött, tartózkodási jogviszonnyal rendelkező fiatal jogosult oktatásra, és így alanyi jogon járhat a körzeti alap- vagy középfokú intézménybe, a szegényebb negyedekben, ahol sok az árva vagy a csonka család, nem mindig figyelnek arra, hogy ezt kötelezően meg is kapják; sokan például idősebbnek hazudják magukat, és a megélhetésért cserébe gyárakban kezdenek dolgozni.
A felsőbb negyedekben működik óvoda is, illetve a központtól nem messze üzemel az egyetlen egyetem, melyet maga Bradshaw támogat, s különösen nagy figyelmet fordít az orvosi, mérnöki illetve katonai tanulmányokra. A középiskolás diákok utolsó évükben írnak egy központi felvételi tesztet, mely nem is annyira a lexikális, mintsem független tudásukat, logikájukat méri fel, s ha jól teljesítenek rajta, felvételt nyerhetnek az egyetemre, ahol anyagi támogatásban részesülnek, vagy gyakornoki állást ajánlhatnak nekik valamely állami intézetnél, amennyiben arra érdemesnek bizonyulnak. Sok alsóbb kerületben élőnek ez az egyetlen lehetősége a kitörésre.

Lakások

Az új elit nagy része a régi Bethesda területén él, rendszerint hatalmas villákban, általában mesterséges dombokon, hogy megfelelő kilátásuk nyíljon a városra, habár a kert itt is még az átlagon felülinél is nagyobb luxusnak számít. Csak az igazán gazdagok, a szenátorok, vezetők és családjaik engedhetik meg maguknak ezt a fajta fényűzést. A gazdag negyedek (például az egykori Alexandria vagy Arlington) többi lakója rendszerint felhőkarcolókban él, amelyeket szükségszerűen zöldtetőkkel és teraszokkal láttak el, az élhetőbb környezet érdekében. Nem egyszer ezek az égbe nyúló épületek, melyek rendszerint a modernség jegyében üveggel és neonfeliratokkal fedettek, egész kis kommunákat látnak el, helyben találhatóak bennük edzőtermek, boltok, óvodák, fodrászatok vagy orvosi rendelők az alsóbb szinteken.
Az anyagilag kevésbé szerencsésebbek a régi főváros téglából épült, kerülettől függően jól vagy egyáltalán nem karban tartott, a felhőkarcolókat csak magasságukban utánozni próbáló panelokban tengődik; a főbérlő-albérlő kapcsolat a 22. században sem lett egyszerűbb.
Az igazán szegény negyedek a burok külső területein találhatóak, a faltól harminc mérföldes sávon belül. A legrosszabb körzeteket koszos, bűzös utcák, fojtogató túlzsúfoltság, ki-bedőlő falú, a roskadásig az égbe tornyozott panelok jellemzik, amik nem csak, hogy a 20. századból származnak, de nem is sokat fordítottak azóta a karbantartásukra.
Az anyagi jólét skálája jószerivel a fal menti legkülső épületektől a Fehér Házig növekvő tendenciát mutat, majd nagyjából ugyanilyen, habár kisebb méretű agglomeráció központja Baltimore is; bár a BDIS központjához közel élni egyszerre megnyugtató és rémisztő.

Felvilág

Ízléses neon feliratok, holografikus reklámok, a nagyvárosi élet nyüzsgése jellemzi. Az átjárás a körzetek között hivatalosan nincs ugyan korlátozva, ám mivel a gazdagabb városrészekben sokkal több a járőr, és sokkal jobban figyelnek arra is, kit engednek be és hová, az igazán alvilági figurák nem gyakran keverednek az elit közé – arról nem beszélve, hogy az árak is sokkal borsosabbak.
A gazdag kerületek között is akadnak különbségek; a központhoz legközelebbiek az igazi fényűzés színterei, míg akadnak egyszerűen csak nagyvárosias, jól szituált szomszédságok is, amely az átlagos polgárok lakó- és életterét jelentik. A régi világban jól megszokott, igazán gazdag cégek fennmaradtak; így nem csak Starbucksszal és Dunkin’ Donatsszal találkozhatsz, hanem a reklámfelületeken a legújabb Audikat is reklámozzák, és az EA új virtuális valóság játékokat is dob piacra karácsony tájékán.
Nem meglepő, hogy – szigorúan a rend fenntartása végett – mindenhol kamerák figyelik az emberek lépéseit, így nehéz elbújni, akármekkora tömeg is legyen az utcákon vagy az irodaházak környékén.

Alvilág

Nem minden kerület teljesen élhetetlen; valóban szegényebbek ugyan a felvilágiakhoz képest, ám az igazán külső kerületeket leszámítva, nem mindenhol akkora a bűnözési ráta vagy az egészségügyi veszély. Sok ugyan a romkocsma, a boltok választéka sem olyan kiterjedt, és a legtöbbeknek amúgy sincs idejük szórakozóhelyeket látogatni, mert felváltva dolgoznak és alszanak. Vannak kórházak, iskolák, még egy könyvtár is, habár a legtöbben egyébként is már csak hírből ismerik a nyomtatott szavakat. Akadnak gyorsétterem-láncos üzletek, a legtöbbeknek van tévéje is, és még játszótér is akad. Persze, ugyanígy az alvilág része a valódi alvilág is – drogtanyák, fémtemetők, lebujok és olyan fickók házai, akikről jobb, ha nem tudod, miből is telik nekik rá. Ha képes vagy naponta elsétálni a magukat falatnyi ruhában illegető hölgyemények sora, dülöngélő részegek és tulajdonképpen zombivá avanzsált drogfüggők, a simlis rohadékok és sötét tekintetű nehézfiúk között, nem lesz gondod az itteni élettel.
Az alvilág teszi ki DC területének közel háromnegyedét, füstös gyárakkal, lerakatokkal, szennyvíztisztító üzemekkel és szemétkupacokkal együtt, ami a külsőbb sávot illeti. A lakosságbéli arányuk is nagyjából ezzel egyenlő, melyhez még hozzátesz az illegális bevándorlók és androidok jelenléte; sokakat nem is zavar, hogy a szomszédjuk éppenséggel nem a megszokott módon született, vagy került e a burok alá, de nem árt vigyázni. Van, aki a saját anyját is a BDIS kezére juttatná, csak ne kelljen saját magát veszélybe sodornia.

Richmond

A valamikor Virginia államhoz tartozó város felett egy ugyanolyan, bár méretileg kisebb, harminc mérföld sugarú burok feszül, Bradshaw jóvoltából, mint DC felett. Itt termelik a főváros lakosságának elegendő élelmet, ideértve végtelennek tűnő ültetvényeket és állatfarmokat egyaránt. A helytakarékosság értelmében, nem csak oldalra, hanem felfelé is illik nézni; a legtöbb termést több szinten elterülő üvegházakban növesztik; a gyorsaság értelmében, már régóta genetikailag módosítják a növényeket, hogy gyorsabban nőjenek nagyobbra, magasabb számban. Az állatok sem jártak jobban.
A munkafolyamatok nagy része gépesített, de felügyelőszemélyzetre mindig szükség van; a farmerek persze az alsóbb rétegekből kerülnek ki, és inkább a gépek programozása, mintsem valós földművelés a dolguk. Minden reggel fél órát gyorsvasutaznak a két burok között, majd hosszú órákat dolgoznak, mire megjön a váltás; de még mindig sokkal hívogatóbb, mint gyárakban robotolni.

--------------------
Kaya | We knew that we were destined to explode
-
Nyitott bármiféle plot-ötletre, karakterre, kapcsolati szálra, és csak akkor harap, ha nem etetik, kivéve a teliholdas éjszakákat.
-
Email PosterEmail Poster
^
0 User(s) are reading this topic (0 Guests and 0 Anonymous Users)
0 Members:

Opciók
Lezárt
Új Topic


 


 

SKINNED BY Vanessa of SHINE and CAUTION
GO TO TOP